A felfelé futás mindenképpen gyorsabban kimeríti, ha túl gyors tempót próbál meg tartani. Másrészt, ha a domb nem túl meredek, annak nem kell sokkal nehezebbnek lennie, mint egy sík felületen futni.
A lefelé futás valóban a technikájától és attól függ, hogy milyen körülmények között fut. Teljesen más lesz, ha az út nedves vagy más módon csúszós, mivel sokkal több energiát kell fektetnie az egyensúly megőrzéséhez. De ha az út száraz és jó a cipője, akkor némi gyakorlással elég könnyű lehet.
Ez a 1,5 km hosszú mászás a szokásos kocogópályámon van, ami meglehetősen meredek. A domb tetején élek, ezért először le kell futnom, a pálya végén pedig visszafelé kell futnom.
Ha jó időjárási körülmények között futom, akkor futhatok elég gyorsan lefelé, bízva abban, hogy nem csúszok meg, és alapvetően egyáltalán nem fáradok el. De ha esős nap van, minden egyes lépésemre óriási gondot fordítok, ami majdnem ugyanolyan kimerítő, mint a visszalépés.
A felfelé futás különbsége, hogy szinte mindig ugyanaz, nem számít az időjárási viszonyok.